Miért “jin” jóga?

Miért “jin” jóga?

Az egész életünket minták határozzák meg. Ha körülnézünk, vannak dolgok, amik közel vannak, vannak, amik távol. Ha figyelünk, hallunk hangokat közelről és távolról. Fent – lent, közel – távol, csak néhány melléknév, amivel leírhatjuk a életünk mintázatát. Minden mintát ellentétpárok alkotnak. Az életünket is jobb és rosszabb időszakok mintázzák. A taoistáknál akkor jön létre a harmónia és az egészség, amikor az ellentétek egyensúlyban vannak. Amikor kibillenünk az egyensúlyból, eltolódunk a jin vagy a jang felé.

Az ősi kínaiak megfigyelték, hogy a mindennek van jin vagy jang jellege. A kifejezések már a konfucionista és a korai taioista írásokban is megjelentek.

A jin és a jang relatív kifejezések, a létezés két aspektusát írják le. Mint az érme két oldala, jin nem létezhet jang nélkül és fordítva. Kiegészítik egymást. Mivel a létezés nem statikus, az, hogy mi jin és mi jang, folyamatosan változik. Nincs abszolút jin és jang, ezek mindig relatív fogalmak. A jin a hideg, a sötét, a passzív, stb., a jang mindig a melegebb, a világosabb és az aktívabb a jinhez képest.

Ha a jin jang szimbólumra gondolunk, mindkettő tartmalamz egy kicsit a másikból. Ez igaz a jógagyakorlásunkra is. Vannak nagyon kemény ászana sorozatok, amik jang jellegűek, de még egy ilyen gyakorlásban is megtalálhatjuk a jin jelleget, ami a légzésünk figyelése, ahogy egy könnyed vinyászával átvezetjük magunkat a következő pózba – hogy csak egy példát említsünk.

A jin és a jang folyamatosan változnak egyikből a másikba, néha lassabban, néha gyorsabban. Ahogy reggel felkelünk, a jin janggá változik, ez néha lassabban történik meg, néha gyorsabban. Amikor heteken, hónapokon keresztül sokat dolgozunk, hajszoljuk magunkat (erősen jang jellegű életforma), a testünk egyensúlyt keres, és hirtelen megbetegszünk (erőteljesen jin jellegű életforma), vagy megajándékoz egy migrénnel, hogy lelassítsunk egy kicsit. A jang jinné változott.

A jin és a jang kontrollálja egymást. Ha az egyiket túlhangsúlyozzuk, azzal javíthatunk ezen, hogy erősítjük a másikat. Keleten a jógik Indiában, vagy Kínában a taoisták jól tudják ezt, ellentétben a nyugatiakkal, ahol nem is igazán ismerik ezeket a kifejezéseket. Érdemes megnézni a táblázatot, ami a spirituális (keleti) és a gyakorlatias (nyugati) világ által kultivált jellemzőket tartalmazza, és összevetni a jin és jang jelleget tartalmazó táblázattal. Ezek alapján nem nehéz belátni, hogy nyugaton a jang jelleg kultiváltabb.

Nyugaton nagyon ritka a jin és a jang valódi megértése. Általában csak akkor vesszük észre az egyensúlytalanságot, amikor már rákényszerülünk. Amikor annyira túlhajszoljuk magunkat, hogy megbetegszünk, vagy a nagy rohanásban balesetet szenvedünk. Csak ilyenkor tartunk egy kis szünetet. Pedig az egyensúlyra folyamatosan szükség van.

Ahogy említettük, a jin és a jang relatív kifejezések, és egy bizonyos kontextusban használhatóak. A testünk esetében a pozíció vagy a tömörség/sűrűség kontextusban az izmok, a vér és a bőr jang jellegű szövetek az ízületi szalagokhoz, a csontokhoz és az ízületekhez képest, amik jin jellegűek. A mozgékonyság vagy a hőmérséklet kontextusát tekintve az izmok nyúlékonyak, a csontok merevek. Az izmok szeretnek bemelegedni, amíg az ízületi szalagok inkább hidegek maradnak.

A jang típusú jóga általában az izmokat célozza, és ritmikus, ismétlődő mozgással terheli az izomrostokat. Mivel az izmok rugalmasak és nyirkosak, kedvezően reagálnak az ilyen fajta terhelésre. A jin típusú szövetek szárazabbak és kevésbé rugalmasak, sérülnének ilyen terhelés esetén. Ehelyett, ezek a képlékeny szövetek hosszabb ideig kifejtett finomabb és lágyabb terhelést igényelnek, ezzel stimuláljuk őket arra, hogy megerősödjenek. Ezért kell a fogszabályzót is hosszú ideig viselni, fokozatosan adagolva a kis (nem mindig kényelmes) nyomást, hogy időt engedjünk a csontok alakulásának.

Az izület leegyszerűsítve a két csont közötti mozgástér. Az ízületeket ízületi szalagok, izmok és inak stabilizálják, amik összetartják a csontokat. Az izom egyik feladata az ízület védelme; ha túl nagy terhelés esik az ízületre, először az izom szakad el, majd az ínszalag, ezután sérülhet maga az ízület. Ezért foglalkoznak olyan sokat a test elrendezésével és az izmok helyes használatával mielőtt belemennek egy ásznaába a jang gyakorlásban. Ezzel szemben a Jin jóga az ízületi szalagok edzésére irányul, és arra, hogy visszanyerjük a teret az ízületekben, és megerősítsük őket.

Egy példa segíthet megérteni a különbséget az izom és az ízületi szalagok szerepe között. Markoljuk meg a jobb mutatóujjunkat a bak kezünkkel. Nyújtsuk ki az ujjunkat, feszítsük meg az izmokat és a bal kezünkkel próbáljuk meg felfelé feszíteni. Nem fog sikerülni, mivel az izmok feladata a csontok összetartása, és a mozgás korlátozása az ízületben. Most lazítsuk el teljesen az ujjunkat és rázzuk meg a kezünket. Most, az izmok passzivitása mellet próbáljuk ismét felfelé feszíteni az ujjunkat. Az elernyesztett ujj csaknem 90 fokban visszahajlik. Ha az izmok passzívak, az ízületi szalagokra esik a terhelés.

Ha ismét felidézzük a jin-jang szimbólumot, látjuk, hogy a jang tartalmaz jint és fordítva, ez a szövetekre is igaz. Az izmok jang jellegűek ugyan, de 30%-ka annak, amit izomnak hívunk fascia. Jang jellegű jógával nagyszerűen fejleszthetjük az izmok erejét, de meglepő lehet, hogy a gyakorlásunk jin jellegű része a pózok kitartása. A jin jellegű szöveteinkben szintén találunk jang jellemzőket. A fasciában és az ízületi szalagokban (amik jin jellegűek) összehúzó szövetek vannak, mint az izmokban. A jin szövetekben található elasztikus rostok jang lejjegű szövetek, tehát jang jelleg a jinben.

A jógagyakorlás során a stabilitáson és a mobilitáson dolgozunk. Ha az végigtekintünk az öregedés szakaszain, az életünk kezdetén újszülöttként teljesen jang jellegűek vagyunk, rengeteg mobilitással rendelkezünk, de nincs stabilitásunk. Fiatalkorban ahogy növekszünk, az izmok építésén kell dolgoznunk, hogy stabilitásra tegyünk szert. Ez az élet jang jellegű szakasza, jang jellegű gyakorlatokra van szükségünk. Körülbelül 20-30 éves korunk körül érjük el az optimális egyensúlyt a jin és a jang, a stabilitás és a mobilitás tekintetében. De az élet megy tovább, folytatódik a jin jelleg erősödése, amíg teljesen merevek nem leszünk, ahogy a hullamerevség bekövetkezik a halott testünkben. Ahogy öregszünk és egyre jin jellegűek leszünk, és jin jellegű gyakorlásra van szükségünk, hogy megőrizzük a mozgékonyságunkat.

Szerző: Scsaurszki Orsolya
(Bernie Clark: The complete guide to yin yoga c. könyve alapján)

Leave a Reply

Your email address will not be published.