Mi a bandha?

Mi a bandha?

A bandha kifejezés a következő jelentésekkel bír: “megkötni, csomót kötni, leláncolni, összekapcsolni, bilincs, béklyó, elkapni, fogva tartani, rögzíteni, visszatartani, megállítani, bezárni, átirányítani, eltorlaszolni, kontrollálni.”

Mindezek a szavak valamilyen szinten utalnak a bandhák működési elvére, ugyanakkor a következő kifejezések is érvényesek: “gátat építeni egy folyón”, “hidat húzni” vagy “átkelni a tengeren”, ami azt jelenti, hogy a bandha egy eszköz, aminek a segítségével átkelhetünk a szamszára, vagyis a világi létezés óceánján, és elérni a megvilágosodást.

A bandha végrehajtása fizikai szinten a gátizomzat (múla bandha), a hasizom vagy napfonat (uddijána bandha) és a torok (dzsálándhára bandha) összehúzását jelenti. Mindhárom bandha együttes alkalmazását pedig mahábandhának nevezzük. Ezek a látszólag egyszerű gyakorlatok mélyreható hatásokkal bírnak, nem csak a fizikai, de a pránikus, mentális, tudati és spirituális szinteken is.

A bandhákat a jógikus köznyelven legtöbbször “záraknak” nevezzük (torokzár, gátzár, gyomorzár). Ehhez azonban egy paradoxon kapcsolódik, mert az izmok összehúzásával (bezárásával) párhuzamosan a pránikus szinten az energiacsatornák megnyílása történik. A modern izom-relaxációs terápiákban az izmok megfeszítését és totális ellazítását gyakorolják felváltva, az egész testre kiható módon. Ezáltal az elme relaxációja érhető el.

A mentális feszültség ugyanis a legtöbbször öntudatlan izomfeszüléssel is párosul, ezért az izmok feszült állapotát először tudatosítani kell pl. azáltal, hogy még inkább megfeszítjük őket, és utána tudatosan ellazítjuk. A bandhák is hasonlóképpen hatnak, bár itt a megfeszítést és ellazítást, vagy “megnyitást” egyszerre kell gyakorolni, mintegy egymásba olvasztva a látszólag ellentétes pólusokat. Minél tudatosabb a bandha, annál finomabb lesz.

Először a bandhában résztvevő izmok feszítése válik a görcsösből egyre finomabbá, természetesebbé, majd elkezdjük érzékelni a bandhát energetikai szinten, később el tudjuk választani a fizikai szinttől, vagyis fizikai szinten ellazítjuk a bandhát, de energetikai szinten teljes figyelemmel “megfeszítjük”, azaz aktiváljuk. A bandhák pránikus szinten történő gyakorlása során pedig a legfejlettebb szinten csak a bandha elengedő, megnyitó hatása marad, mindenféle feszültség, akaratlagosság nélkül. Tehát a bandhák gyakorlásában is keresztülhaladunk a nyolc fokozaton, mint ahogy a vinyásza jógában is.

A bandhák egyszerre hatnak a fizikai, párnikus, mentális, pszichés és okozati szinteken vagy testekre. A hatásuk messzire nyúlik, mert a gerincben és az agyban lévő energiaközpontokkal vannak kapcsolatban. Ezért a bandhák hatása sokkal dinamikusabb és azonnalibb, mint például a kar- vagy lábizmok megfeszítése és ellazítása.

A három bandha végzése során három fő izomcsoportot húzunk össze: a gátizomzatot, a hasizmokat és a torok körüli izmokat. Ezeknek az izmoknak az összehúzása egyszerre hat az idegrendszerre, a keringési és légzőrendszerre, a belső elválasztású mirigyekre és az energiarendszerünkre is. Amikor összehúzunk egy izomcsoportot, akkor egy idegi impulzus indul az agyba, ami beindítja bizonyos neuron-szinapszisok és idegközpontok működését. Ez pedig hatással van a tudatállapotunkra. A stimulációra az agy a működésének megváltoztatásával reagál.

Leave a Reply

Your email address will not be published.