Jin jóga: amit tudnod kell

Jin jóga: amit tudnod kell

Az alábbiakban Hope Zvara amerikai jógaoktató jin jógáról megjelent cikkének fordítását olvashatjátok.

Jin jóga: amit tudnod kell

A Jin jóga egy nyugaton kevésbé népszerű jógastílus, sokan még nem is hallottak róla. Amihez az én tapasztalatom alapján jó néhéány alkalom kell, hogy ráhangolódj, és hogy egyáltalán megértsd. A kezdetekkor „taoista” jógának nevezett jógastílus a test mély kötőszöveteit célozza meg (a felületi kötőszövetekkel szemben) és a testet borító fasciát (izompólyát), emellett a taoista jóga segít a test energia-áramlásának szabályozásában. Paul Grilley, aki ezt a koncepciót behozta a köztudatba, három fő tanárt tulajdonít a forrásának, az egyik Paulie Zink, aki taoista jógára tanította. Sokan tanítanak Jin jógát manapság, az egyik közülük Sarah Powers, Paul egyik tanítványa; habár nagyon különbözően tanít Paultól. Amikor egy Jin jóga tréningen voltam Paulnál Chicagoban, azt mondta, hogy neki köszönhetően lett „Jin jóga” a neve.

A Jin jóga pózok többnyire passzív pózok, főként a talajon, és a pózok száma körülbelül három tucat, sokkal kevesebb, mint a népszerűbb jang jellegű gyakorlatok. A Jin jóga abban különbözik, hogy a pózokban el kell lazulni, el kell ernyeszteni az izmokat, és minden szövetet a csontokig bezárólag. Amíg a jang típusú gyakorlatok felületibbek, a Jin lehetőséget ad a test mélyebb rétegeinek elérésére. A pózokat három, öt, vagy akár húsz percig tartják ki. A pózban töltött idő a meditációban eltöltött időhöz hasonlít, ezért gyakran úgy beszélek a tanítványokhoz, mintha meditálni próbálnának. Mivel egy Jin órán sok janghoz hasonló póz fordul elő, azon kívül, hogy más a nevük, kezdő szinten ez az, ami segít a tanítványoknak az elmét a jang felől a jin felé, az aktívból a passzívba vinni.

A Jin jóga koncepciója több ezer éve létezik, és néhány régebbi szöveg, mint a Hatha Jóga Pradipika csak tizenhat pózt említ, ami sokkal kevesebb a ma gyakorolt több millió póznál. Ráadásul, ezeket a szövegeket és más tanárok feljegyzéseit olvasva úgy tűnik, hogy ezek a pózok inkább jin jellegűek voltak, hogy elősegítsék a meditációt, a hosszú ideig tartó pránájámát és az ülést. Most nem állítom magamról, hogy az ősi szövegek szerinti jóga-guru vagyok, ez csak egy megfigyelés, amit tettem.

Szóval, mi is pontosan a Jin jóga? Ez egy fizikai fókuszú meditatívabb megközelítés, sokkal mélyebb, mint egy Jang szerű gyakorlás. Itt a gyakorló a mélyebb szöveteket próbálja elérni, mint például a kötőszövet és a fascia, és sok póz az izületi területekre fókuszál (csípő, keresztcsont, gerinc). A korral az ízületek mozgékonysága csökken, és a Jin jóga egy csodálatos módszer, hogy fenntartsuk ezt a mozgékonysákot, amivel sokan azt gondolják, hogy nem kell foglalkozni, addig, amíg egyszer csak észreveszik, hogy már nincs.

Ez a meghitt jóga-gyakorlás megköveteli a tanulóktól, hogy készek legyenek közel kerülni saját magukhoz, az érzéseikhez, az érzelmeikhez, amit úgy figyeltem meg, hogy könnyű elkerülni egy gyors ütemű gyakorlás során. A jin jógát gyakran használják függőséget, evési zavarokat, szorongást és mély fájdalmat vagy traumát kezelő programok során. Nekem az első élményem a jógával akkor volt, amikor evési zavarokkal küzdöttem. Nem voltam ugyan tisztában a gyakorlatok közötti különbséggel, de észrevettem, hogy a jóga segített, a gyakorlás sokszor életmentő volt. Most, jó néhány évvel később találkoztam a Jin jógával és úgy éreztem, hogy a gyógyulási folyamaton, amin keresztül mentem, kell még dolgoznom. Erre a Jin jóga mutatott rá. Gyakran küszködtem az egyedülléttel, az érzelmekkel és érzésekkel küszködve (amikkel a függők küszködni szoktak) és kihívásnak találtam szembesíteni magamat azzal, amit csinálok, és aki vagyok abban a pillanatban. Ez a gyakorlási koncepció egy nagyobb mentális stabilitást adott, valamit, ami a meditáció hasznához hasonlatos, alapvetően megtanított csendben ülni.

Ha még soha nem gyakoroltál Jin jógát, lehet, hogy nem egészen érthető, hogy ez miért annyira különböző, de számomra a Jin mélyebben hatott, mint előtte valaha bármi. A tanítványaimnak, amikor ki akarják próbálni a Jin órát, gyakran mondom, hogy három-négy alakalom szükséges ahhoz, hogy valódi véleményt alkossanak róla. Sokan azonnal éreznek jótékony hatásokat, mint például a csípőnyitás, ellazultabb test és koncentrált elme. Nem gondolom, hogy az egyik gyakorlás jobb, mint a másik, de azt gondolom, hogy a gyakorlóknak hasznos, ha meglátják mindegyiknek a hasznát, és hogy mindkettőre szükség van. Lehet, hogy az egyik hasznosabb a másiknál az élet egy-egy szakaszában, de ettől függetlenül szükséges.

A Jin jóga néhány hasznos hatása:

  • Nyugtatja és kiegyensúlyozza az elmét és a testet
  • Szabályozza az energia-áramlást a testben
  • Növeli a test mozgékonyságát, különösen az izületekben és a csípőben
  • Csökkenti a stressz-szintet
  • Nagyobb kitartás
  • Jobb olajozás és védelem az izületekben
  • Nagyobb mozgékonyság az izületekben és a kötőszövetekben
  • A myofascia kiválasztása javul az egész testben
  • Segít migrén esetén
  • Mélyebb relaxáció
  • Szorongás és stressz kezelése
  • Fejleszti a képességet a meditációban való ülésre
  • Javítja a Jang jellegű gyakorlást
  • Valóban azt hiszem, hogy ha mindkettőből beépítesz egy kicsit, az egész gyakorlásod, és te magad is is egy kerekebb egész leszel

Ha vetsz egy pillantást a Jin-jang szimbólumra, ez azt sugallja, hogy nem számít, miből, vegyünk egy falatnyit, és tegyük az ellenkezőjének a szívébe. Mindkét gyakorlást ismerve, és küszködve sokféle étkezési zavarral, függőséggel, depresszióval és szorongással, rájöttem, hogy valamiből túl sok, az egyszerűen túl sok. A Jin jóga megtanított az igazi elcsendesedésre, valóban szemtől szembe kerülni saját magammal, jobban, mint az azt megelőző gyakorlásom során; és ezáltal képes vagyok mindazt, amit a Jin taníott, a többnyire jang jellegű gyakorlásomban, és az egész életemben használni.

A Jin jóga megtanít valóban figyelni, nincs lehetőség ki- és beugrálni a pózokba és egy „zaklatott nyugalmat” találni a gyakorlásban. A Jin egy jó kiegészítése a többi stílusnak és a saját személyes életünknek, mert a kényelmetlen pózokban eltöltött hosszú idő megtanít „lenni”, „elfogadni, ami van”az adott pillanatban. Ez mindannyiunknak hasznos. Én nem tudtam, hogyan legyek a saját társaságom, nem szerettem érezni vagy lenni, semmit, ami közben érzelem jöhet elő. A Jin-ben van valami elmélyülés, ami megérint, oly módon, ahogy más nem. Engem az egészséges Jin gyakorlás hozzásegített az egészségesebb jang gyakorláshoz és egy egészségesebb élethez. Ezt kívánom mindenkinek!”

Fordította: Scsaurszki Orsolya

Leave a Reply

Your email address will not be published.