Matszjászana

Matszjászana

Újabb részlet Gregor Maehle Astanga-könyvéből:

“Matszjászana

(halpóz)
Disti: Orrhegy
Nava: Belégzésre engedjük le a karokat és a hátunkat a talajra. Nyújtsuk a csípőt, és engedjük a térdeket is le a talajra. Fogjuk meg a lábujjakat, és emeljük a mellkast a mennyezet felé, homorítsuk a gerincet, a fejtetőnket pedig helyezzük a talajra. A lábujjakba kapaszkodva egyenesítsük ki a karjainkat, és emeljük a mellkast tovább a mennyezet felé. A matszjászana nyitja a mellkast, és javítja a nyak lordotikus hajlatát, mivel ezek ellentétes irányba voltak hajlítva a szarvángászana-gyakorlatsorban. Felülről nézve a póz egy hal formájára hasonlít, amelynek a fejét a fejünk és a vállunk, a lábaink a farkát, a karjaink pedig a mellső és hátsó uszonyát alkotják.
Megjegyzések: A szarvángászana-gyakorlatsorban a nyakunk végig kilencven fokban be volt hajlítva a háti gerinchez képest, a matszjászanában viszont erőteljesen hátrahajlítjuk a fejünket és a nyakunkat. Bár ez az előző sorozat kontrapóza, a nyaknak egyszerre sok lehet ennyi görbület-változás. Én ezért azt szoktam javasolni, hogy üljünk fel a pindászana után, és mozgassuk át a nyakunkat oldalsó irányba is, és csak ezután ereszkedjünk hátra a matszjászanába. Ha nem megy a lótusz, akkor kinyújtott lábakkal is végezhetjük a pózt, mert a gerincre és a hátizmokra úgy is nagyon jó hatással van.
Ha ülő helyzetből indítjuk a pózt, akkor helyezzük a tenyereket a csípő mellé a talajra, majd ereszkedjünk hátra a könyökünkre. Homorítsuk a gerincet, és a fejtetőt a talajra eresztve. Ha túl közel helyezzük a fejtetőt az ülőcsontokhoz, akkor a nyaki és az ágyéki gerincszakaszban túl nagy lesz, a görbület, és a medence is túlzottan közel kerülhet a függőleges helyzethez. Ilyenkor helyezzük egy kicsit messzebb a fejünket az ülőcsontoktól, és nyújtsuk a nyaki és az ágyéki gerincszakaszt, hogy elkerüljük a csigolyák összetorlódását. A hasfalat erőteljesen húzzuk befelé, ezáltal a medencét vissza tudjuk billenteni a talaj irányába, és elkerülhetjük az L4-5. csigolyákra és porckorongokra nehezedő túlzott terhelést. A szegycsonttal nyújtózkodjunk az állcsús irányába, és nyissuk a mellkast.
Vannak, akik úgy végzik a nyújtott lábas verziót, hogy ráülnek a tenyereikre. Én azonban azt javaslom, hogy a tenyereket csúsztassuk előre a csípők mellett a lábak irányába. Ezáltal le tudjuk ereszteni a vállakat, és egymás felé tudjuk közelíteni a lapockákat, ami elősegíti a mellkas nyitását. A könyökünket csak könnyedén érintsük a talajhoz, ne helyezzünk rá túlzottan sok súlyt. Ekkor ugyanis megemelkedik a váll, és a hátizmok helyett a vállöv fogja tartani a mellkas súlyát. A célunk azonban az, hogy a fejtető és az ülőcsontok között a hosszanti hátizmok megfeszítésével tartsuk meg az ívet, miközben nyújtózkodunk is a gerinccel. A lótuszban végzett matszjászanánál eleve előbbre nyúlnak a kezek, hogy elérjük a lábujjainkat. Ilyenkor nem is tudjuk letámasztani a könyökünket a talajra, vagyis teljesen a hátizmokra vagyunk utalva.”
Fordította Gauranga Das

Leave a Reply

Your email address will not be published.