Úrdhva vriksászana

Úrdhva vriksászana

“Szúrja-namaszkára A (napüdvözlet)
Dristi: hüvelykujjak, orr, köldök
 
A szúrja-namaszkára a napüdvözlet, amit tradicionálisan kelet felé végeznek, a felkelő nap felé fordulva. Szúrját, a napot Indiában is, úgy mint sok más kultúrában az élet adójaként imádják. A napüdvözlet egy bemelegítő gyakorlat, amit többször ismételnek, hogy behangolják a keringési rendszert. A szúrja-namaszkára A-t általában ötször ismétlik, de hideg napokon többet is lehet végezni belőle, meleg napokon pedig kevesebbet – amíg csak azt nem érezzük, hogy a test felébredt és egyensúlyban van. Az ászanáknak ezt a sorozatát a depresszió csökkentésére is használják. Azt tartják, hogy egészségessé és vitálissá teszi a testet, és napfénnyel tölti be a lelket.
 
Ékam – úrdhva-vriksászana (felfelé nyúló fapóz)
 
A belégzés elején fordítsuk ki a tenyereket és nyújtsuk ki a karokat oldalra, majd felfelé, annyi teret átölelve, amennyit csak lehetséges, amíg a karjaink nem lesznek egészen a fejünk felett. A nyaknak mindig a gerinc meghosszabbításaként kell mozognia, mivel az is. A tekintetet a karok emelésével együtt emeljük. Amikor a kezek fent összeérnek, akkor a két hüvelykujj közé nézünk. A karok emelése, a tekintet emelése és a légzés mozgása teljes összhangban kell, hogy történjen. Ezt mélyen meg kell érteni, mert a gyakorlás egészére vonatkozik.
 
A karok emelése mélyen a gyomorban ered. Azáltal hajtjuk végre, hogy beakasztjuk a légzést a gyomorba, és engedjük, hogy a belégzés ereje felemelje a karokat. Minden felemelő és felfelé irányuló mozgást belégzésre hajtunk végre. A légzés indít minden mozdulatot, és intelligenciával, kecsességgel, könnyedséggel ruházza fel a mozdulatot és a pózt.
 
Amikor felemeljük a karjainkat, kerüljük a vállak felhúzását a fülekhez azáltal, hogy lefelé és hátrafelé húzzuk a vállakat. Ez nem csak elegánsabbul néz ki, hanem segít elkerülni a nyaki csigolyák összetorlódását, és rászoktat a helyes tartásra a kartámaszokhoz és a hátrahajlításokhoz. Amikor felfelé nézünk, ne vessük hátra a fejünket annyira, hogy az arcunk párhuzamos legyen a mennyezettel. Ilyenkor ugyanis vagy a nyakunk hátsó oldala esik össze, vagy a trapézizom feszül meg túlságosan.
 
Mindkét esetben a póz erőtlen és nem támogatja a nyakat. Ehelyett emeljük az állunkat a mennyezet felé, és nyújtsuk meg a nyakunkat és a trapézizmot a széles hátizmok megfeszítése által (amelyek a lapockákat lefelé húzzák a hát mentén), és tartsuk alátámasztva a nyak hátsó oldalát.
 
A fej finoman hátradől az első nyaki csigolyára (az atlaszra). A görög mitológiában Atlasz volt az a félisten, aki a földet a hátán cipelte. Ezt a csigolyát C1-nek is nevezik, mivel az első a hét nyaki csigolya közül.”
Forditotta Gauranga Das

Leave a Reply

Your email address will not be published.