Parivritta pársvakónászana

Parivritta pársvakónászana

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:


“Parivritta pársvakónászana (átfordított oldalsó szögpóz)
Dristi: hasztágrai (a felemelt kéz ujjaira)


A parivritta pársvakónászana nem igazán kezdőknek szóló póz, de hozzá lehet tenni a sorozathoz, miután némi jártasságot szereztünk a marícsjászana C-ben. Mivel nem térünk vissza a szamaszthitibe az utthita és parivritta pársvakónászana között, az első vinyásza kimarad (a többit is folytatólagosan számoltam az előzőtől – G.D.).


Sad: Kilégzésre némileg csökkentsük le a távolságot a két talp között, és a hátsó lábunkat fordítsuk előre 45 fokban, mint ahogyan minden álló pózban tesszük, ahol a csípők keresztben vannak. A jobb lábunkat fordítsuk ki 90 fokban. A hátsó lábunkat hagyjuk nyújtva, és a jobb térdet hozzuk a jobb boka fölé. A csípőket fordítsuk be merőlegesre, és a bal vállunkat akasszuk be a jobb térd külső oldalához (minél üresebb a tüdőnk, annál könnyebben tudjuk ezt megtenni). Segíthetjük a pózt azzal, hogy a jobb combunkat a jobb kezünkkel középre toljuk. A bal tenyerünket nyomjuk a talajba a jobb láb külső oldalán, az ujjakat szétterpesztve. 


Most emeljük a jobb karunkat a fejünk fölé úgy, hogy egyenest alkosson a bal lábunktól a jobb karunkig. A tenyér lefelé néz, az arcunkat pedig fordítsuk a jobb karunk felé, a tekintetet a jobb tenyerünkre irányítva. A hátsó lábunk ujjainak tövét terpesszük szét, hogy a láb egyenes és erős legyen. A jobb térd kifelé forgatása, aminek ellentartunk a bal karral,  elősegíti a gerinc csavarodását. 


De helyettesítsük a gerinccsavarást azzal, hogy a jobb csípőnket engedjük lesüllyedni a padló felé, hanem igyekezzünk a csípőket egy magasságban és merőlegesen tartani. A vállunkat távolítsuk el a nyakunktól és húzzuk lefelé, el a fülünktől. Az alhasunkat tartsuk megfeszítve és mélyen lélegezzünk a mellkasba, hogy meg tudjuk hosszabbítani a gerincet. Növeljük a teret a bal váll és a jobb csípő között. Egyszerre nyújtózkodjunk az ülőcsontokkal és a fejtetővel is. Tartsuk ki a pózt öt légzésig.


A kezdők, akik nem képesek egy légzésre felvenni a pózt, a következő lépésekben építhetik fel:


– Forduljunk a jobb térdünk felé, és a bal térdünket helyezzük a talajra. Behajlított lábbal toljuk a bal vállat a jobb térd külső oldalához, és nyomjuk a bal tenyerünket a talajba.
– A jobb térdünket a jobb boka fölött tartva és a vállunkat a térd külső oldalánál tartva, a hátsó térdünket emeljük fel a talajról, és egyenesítsük ki a lábunkat. 
– Az összes eddigit fenntartva, nyomjuk a talajba a bal sarkunkat, 45 fokos szögben tartva a lábfejünket. 
– Emeljük fel a jobb karunkat, és nézzünk a tenyerünkre.


A fenti fázisok bármelyikében maradjunk addig, amíg szükséges, hogy a következő szintet elérjük. Ilyen módon nem áldozzuk fel a póz integritását. Amikor a teljes pózt végre tudjuk hajtani, próbáljunk meg egy légzésre belemenni. 


Szapta: belégzésre térjünk vissza a középső helyzetbe. 
Astau: Kilégzésre ismételjük meg a pózt a bal oldalra is.
Nava: Belégzésre emelkedjünk fel, és kilégzésre térjünk vissza szamaszthitibe.”

“Jógikus kontextus – intelligens cselekvés”


Egy pózban bármilyen mozdulatot túlerőltethetünk, és a gyakorlat bármelyik pontján képesnek kell lennünk arra, hogy elkezdjük az ellenirányú mozdulatot, vagyis visszájára fordítsuk a cselekvést. Ez az intelligens cselekvés.


A legtöbb izom több, mint egyféle működéssel rendelkezik. Például a széles hátizom elsődlegesen a kar hátrahúzását végzi. Ugyanakkor befelé is forgatja a felkart. A kettő közül az első hatás közvetve a kar behajlítását eredményezi könyökben. Ezt a deltoid izom ellensúlyozza, amelyik a nyújtja (a fej fölé emeli) a felkart. A felkarcsont befelé fordítása aktiválja az infraspinatus izmot. Az egyik hatást az ellenkezőjével kell összeegyeztetni a kívánt egyensúly elérése érdekében.”


Eddig az idézet. Az egyensúly mindig egy dinamikus dolog, az ászana és a légzés szempontjából is. A legtöbb pózban egymással ellentétes erőhatásokat érvényesítünk egyszerre, és így a kívülről látszólag passzív, mozdulatlan póz valójában nagyon sok belső aktivitásra ad lehetőséget. Az ellentétes irányú hatások vagy távolitólag hatnak, és ezáltal nyújtanak bizonyos izomcsoportokat, vagy például a gerincet, vagy egymással szemben hatnak, és így közvetve teremtenek teret a szervezet más részein.  A parivritta pársvakónászana esetében például a felkar és a váll külső részének, valamint az átellenes térd és comb külső részének egymáshoz feszítése hozza létre a csavaró hatást a gerincben, ezáltal növelve a teret a csigolyák között. 


Az intelligens cselekvés, vagy erőfeszítés, vagy gyakorlás az én megértésem szerint is azt jelenti, hogy az arany középutat keressük, vagyis a pózt az adott egészségi, tudati stb állapotunkhoz képest a lehető leghatékonyabban kell végrehajtani. Ha nem teszünk elég erőfeszítést, akkor kevés a hatás, ha viszont túlhúzzuk, akkor megsérülünk. A hatékony zóna tehát valahol középen fekszik, és erre kell rátalálnunk, miközben mentálisan is az egyensúlyi állapot felé törekszünk. Az erőfeszítést meg kell állítani és ellen irányba kell átvinni abban a pillanatban, amikor úgy érezzük, hogy túlléptünk a hatékonysági zónán. Ez valószínűleg meg fogja haladni a komfortzónánkat, és esetleg a biztonsági zónánkat is (vagy legalábbis azt, amit annak érzünk),  de meg kell tanulni érezni azt a pontot, ahol már nincs értelme több erőfeszítést belevinni a pózba, hanem vissza kell fogni magunkat. 

Maehle említi, hogy a pársvakónászana nem kezdő póz, és aki még nem rendelkezik a kellő nyitottsággal csípőben, az helyettesítheti egy módosított változattal. Ebben a tenyereket nem a földre tesszük, illetve a fejünk fölött nyújtjuk, hanem üdvözlőtartásban egymáshoz szorítjuk a mellkas előtt, a hüvelykujjakat pontosan a szegycsonthoz érintve. A könyököket és a vállakat nyomjuk szét két irányba, a lapockákat is húzzuk szét. a bal könyökünket nyomjuk neki a jobb comb külső oldalának, és   jobbra kifelé, de ugyanakkor fölfelé is nyomjuk a törzset, miközben a fejtetővel nyújtózunk a gerinc tengelye mentén, illetve a csípőt rögzítjük a merőleges helyzetben.


Ez a módosított változat annyiban különbözik az eredeti póztól, hogy itt a törzs bal oldala nem fekszik rá teljesen a jobb combra, hanem miközben felfelé nyomjuk a törzset, jókora rés keletkezik közte és a comb között. Merevebb csípő esetén ez jobban elősegíti a gerinc csavarodását, és a törzs mindkét oldalában könnyebben tudjuk tudatosítani a nyújtást. A pársvakónászanák a következő egészségügyi hatásokkal rendelkeznek: csökkentik a zsírlerakódást a derekunk körül, erősítik a hátat, csípőt és a lábakat. Ha a törzsben és a gerincben vannak torzulások, segítenek a csontváz újrahangolásában. Javítja az emésztést, megszünteti a székrekedést, a nehéz légzést és a légúti problémákat. Megelőzi a torok problémáit, és javítja a meglévőket. Tonizálja az idegrendszert, és erősíti a gerincoszlopot.    

Forditotta Gauranga Das

Leave a Reply

Your email address will not be published.