Parivritta trikónászana

Parivritta trikónászana

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:


Itt kissé eltérek a hagyományos vinyásza-számolástól. A legtöbb könyv szerint a parivritta-trikónászanánál újra Dvé-től, vagyis kettőtől kezdik számolni a vinyászákat, viszont gyakorlatilag senki sem szokott visszatérni szamaszthitibe az utthita és a parivritta között. Szóval én folytatom a vinyásza-számolást az utthita ötödik vinyászájától, amikor is felegyenesedtünk a bal oldali törzsdöntésből, és a lábfejünket ismét visszafordítottuk jobbra.


Parivrittatrikónászana (átfordított háromszög-tartás)
Dristi: hasztágrai (a felfelé nyúló kéz ujjai)


Sad: Ideális esetben egy kilégzésre vesszük fel a pózt. A kezdőknek azonban szükségük lehet rá, hogy a meglepően komplex bevezető mozdulatot darabokra bontsák. 


A középső helyzetben először csökkentsük le valamennyire a talpak közötti távolságot, hacsak nem nagyon hosszúak a hamstringjeink. A távolság csökkentésével kompenzáljuk a csípőízületek közötti távolságból fakadó különbséget az utthita-trikónászanában, ahol a csípők a matraccal párhuzamosak, illetve a parivritta-trikónászanában, ahol merőlegesek rá.  Máskülönben a keresztcsontot nem fog sikerülni helyes tartásba hozni (párhuzamos a talajjal), és ennek következtében a gerinc helyzete sem lesz tökéletes. 


Azt gondolhatnánk, hogy a nagyobb távolság nagyobb nyújtást és izgalmasabb érzést eredményez, de a valóságban megnehezíti a prána felfelé áramlását a szusumnában (központi energiavezetékben), illetve a gerincfolyadék áramlását a gerincoszlopban, ami között összefüggés is lehet. A jóga gyakorlásának a célja e csatornák áramlásának akadálytalanná tétele. Ha a gyakorlás mögött álló tudományos elveket nem értjük meg, akkor a jóga nem sok hasznot hozhat.


Miután lecsökkentettük a távolságot a lábak között, fordítsuk ki a jobb lábat 90 fokra, a balt pedig befelé kb. 45 fokra. Ha sokkal beljebb fordítjuk a bal lábat, akkor könnyen elveszítjük az egyensúlyt, viszont ha nem fordítjuk be eléggé, akkor nehéz befordítani a csípőt merőlegesre. Ha pedig ennek ellenére befordítjuk, akkor túlzott nyomás nehezedik a  bal térdre, mivel a lábszárcsont kifelé fordul, a comb pedig befelé, a medence mozgását követve. 


Most húzzuk vissza a jobb csípőt, a jobb nagylábujj tövét a talajba nyomva, majd hozzuk előre a bal csípőt, a bal láb külső oldalát belenyomva a talajba, míg a csípő merőleges helyzetbe nem kerül. 


A bal kezünkkel nyúljunk messzire előre a jobb lábunk elé. Kilégzésre eresszük le a bal kezünket, és tegyük a földre a jobb lábunk külső oldala mellett, a kisujjunkat a kis lábujj mellé helyezve. Nyújtsuk ki az ujjainkat ugyanabba az irányba, amelybe a lábujjak mutatnak. Emeljük tovább a mellkast azáltal, hogy tovább nyújtjuk a törzset, ahelyett, hogy megfeszítenénk. A lapockákat húzzuk le a hátunk mentén, és a mellkast emeljük ki a vállak közül. Ha nem tudjuk ezt a talajra tett kezekkel megcsinálni, akkor helyezzük a tenyerünket a lábszárunkra. A bal tenyérrel toljuk el a talajt magunktól. A jobb kezünk ujjaival nyújtózkodjunk a mennyezet felé, ahová nézünk. A kezdők nézhetnek lefelé a lábukra, ha a felfelé nézéstől elveszítik az egyensúlyukat. 


Fontos, hogy mindkét csípőízület azonos távolságban legyen a talajtól. Ennek elérése érdekében ne dőljünk rá az elől lévő jobb lábunkra. Ehelyett húzzuk hátra a jobb csípőt a jobb lábunk ujjtöveinek földbe nyomása, valamint a jobb belső combközelítő izmok aktiválása által. Ez megakadályozza a bal csípő leereszkedését. A fejünket tartsuk az elülső lábunk fölött, és nyújtsuk a gerincet és a nyakunkat a fejtető irányába. A karokat és a vállakat is tartsuk egy vonalon, a mellkast 90 fokkal elfordítva a csípőhöz képest. 


Maradjunk a pózban öt légzésig, erősen dolgozva a lábakkal, hogy megfelelően megtámasszuk a törzset és a gerincet. A nagylábujjon keresztül nyújtózkodjunk, egyidejűleg a combot a csípő felé húzva. Ellensúlyozzuk a hajlamot az előrebillenésre azáltal, hogy a hátsó sarkunkra nehezedünk. Az elől lévő csípő hajlítását a jobb láb visszafelé húzásával ellensúlyozhatjuk. 


Ideális esetben, miközben a lábakat a talajba toljuk, az energia folyamatos vonalban folyik fölfelé a lábak, a csípők és a gerinc mentén, egészen a fejtetőig. Így a pózt egyidejűleg le is földeljük, az energiát viszont felemeljük. 


Szapta: Belégzésre térjünk vissza a középsó helyzetbe. 


Astau: Kilégzésre ismételjük meg a pózt balra, és maradjunk benne öt légzésig. 


Nava: Belégzésre emelkedjünk ismét fel. A következő kilégzésre térjünk vissza szamaszthitibe.”

Forditotta Gauranga Das

Leave a Reply

Your email address will not be published.